A Valentin nap nálunk Bálint nap

Talán mindenki emlékszik az iskolai tanulmányaiból a korai magyar líra jellegzetes alakjára, Balassa Bálintra. Engedjék, meg, hogy Bálin nap közeledtével mi is főt hajthassunk emléke előtt és a mai világban közkedvelt Valentin napot, egy kicsit Bálint nappá téve szót szóljunk eme nem hétköznapi, reneszánsz férfi nagyságáról.

balassi_nagy

Az Esztergomba érkező turista bizony belefut a Várhegy lábánál egy hatalmas Balassa Bálintot igen diadalmas és férfias pózban ábrázoló szoborba. De vajon miért áll itt szobra? Mit kereshetett Esztergomban az egykoron Zólyom városában született, költő, műfordító, hazafi? Ennek járunk ma utána, de kezdjük rögtön a legelején.

Balassa Bálint – „a magyar Amphion”

Balassié „az első írói hivatás a magyar költészet történetében…”

 Babits Mihály Balassi Bálintról

Balassa Bálint az egyik legkiemelkedőbb magyar humanista költőnk. Családfájában olyan nagy nevek szerepelnek, mint Janus Pannonius, Tinódi Lantos Sebestyén, a kor nagy krónikása, énekmondója és Bornemissza Péter, a magyar reneszánsz dicső alakja – Itáliát, Franciaországot és a Német-római császárságot megjárt protestáns püspök, Szophoklész Elektrájának fordítója! Nem véletlen tehát tehetsége és vonzódása a tudományokhoz és művészetekhez!

Balassa Bálint Magyarország egyik leggazdagabb és egyben legbefolyásosabb családjának a sarja. A Balassa család sok nagy vitézt, törökverőt, kalandort adott a magyar hazának és történelemnek. Egyúttal a történelmünk egyik legősibb famíliája, családfájuk a XIII. századig vezethető vissza. De mi most nem szeretnénk a családi krónikák filmjét egészen 1229-ig visszapörgetni, hanem megállunk a magyar történelem 1554-es viharos évében és innentől szemlélődünk az eseményekben hol kissebbet, hol nagyobbat ugrálva előrébb az időszalagon.

Zólyom várának fehér falai között járunk. Sürgős, sietős léptek zaja hallatszik a fehérre meszelt folyosókon. Majd kínzó, ordító, jajveszékelés töri meg az addigi síri csendet és nem sokra rá egy csecsemő első felsírása hallatszik – az első kiáltás a hatalmas világba. A csecsemő hangját már boldog szaladó szolgák és nevetés hangja váltja fel és minden fal visszhangozza a nagy hírt, hogy a gyermek megszületett, egészséges és fiú aki a Bálint nevet kapta!

Egy kicsit had szóljak röviden a boldog szülőkről is: Balassa János volt Balassa Bálint édesapja. A mohácsi vész idején még csak 8 esztendős volt Balassa János, amikor apja meghal, 1526-ban. A három részre szakadt ország okozta nehézségekben és a Habsburg-ház udvarában nevelkedett. Egy történet szerint, alaposan ellátta a baját egy spanyol apródnak, mert a magyarokat becsmérelte. Ferdinánd király bizalmasa és rendkívül művelt nagyúr válik belőle. 1552-ben ő vezette a főnemesek küldöttségét Genovába, ahol Miksa herceg trónörököst és Máriát, a spanyol király lányát, Miksa leendő feleségét fogadták. Balassa János a későbbiekben Miksa császár szövetségese lesz. Ő szervezte meg a végvárakat a törökök elleni védekezésre és ezért lett 1555-től a hét északi vármegye és a bányavárosok főkapitánya. A korabeli történetek alapján félelmet nem ismert és a török foglyok kínzásában élen járt. Balassa János első felesége korán meghalt, második feleségétől, Sulyok Annától (aki szintén nemesi család sarja, nemességüket II. Andrástól kapták és Szatmár vármegye legrégebbi főúri családjának számítottak) hat gyermeke született.

 

1554. október 20-án Zólyom várában elsőszülöttként látta meg a napvilágot Balassa Bálint, aki életében ízig, vérig reneszánsz férfi, korának egyik legműveltebb nagyura, a magyar humanista költészet legnagyobb alakja, és törökverő, végvári vitézzé válik. A családi hagyományoknak hűen, ifjúként kitűnő és komoly oktatásban részesült. Kezdetben Pozsgai Gábor, aztán  1565-ig Bornemissza Péter lesz a nevelője, aki – Eckhardt Sándor szerint – „szikrát gyújtott, mely lángra lobbantotta benne a költőt”, az Isten adta tehetséget.

Bornemissza tanításai után, az apa Nürnbergbe küldi tovább tanulni Balassa Bálintot. Később, mikor apját letartóztatta I. Miksa 1569-ben, a család kegyvesztettség miatt Lengyelországba, Kamenyec várába menekül. Itt fordítja magyar nyelvre a 18 éves Balassa Bálint, Bock Mihály lutheránus prédikátor „Beteg Lelkeknek való füves kertecske” című vallásos elmélkedéseit, amely egyúttal Balassa Bálint költői írástudásának gazdagságát is igazolja. Ez volt az egyetlen olyan műve, amelyet életében sikerült nyomtatásba adni (1572- Krakkó). 1572-ben, miután Balassa János kegyelmet kap, a család visszaköltözhetett Magyarországra és rövidesen újra előnyös pozícióhoz jutottak az udvarban. Az ifjú költőnk immáron pohárnokká léphetett elő és részt vehetett a trónörökös, Rudolf 1572. évi koronázási ünnepségén is. Igyekeztek hosszútávon megőrizni az uralkodó és a Balassa család gyenge lábakon álló jó kapcsolatát. Ezért Balassa János a fiát, az erdélyi fejedelemségre törő Habsburg párti Bekes Gáspár szolgálatába adta. Ám a hadjárat, ami Báthory István ellen zajlott, kudarccal végződött és Balassa Bálint fogolyként került Báthory István erdélyi fejedelemhez. A szerencsés rokoni szálaknak köszönhetően (nagybátyja Sulyok Imre kancellár és unkatestvérének Bocskay Erzsébetnek férje, a fejedelem bátyja, Báthory Kristóf volt) és Balassa Bálint emberi kiválósságának köszönhetően, fogoly helyett hamarosan kedvelt vendég lett belőle. Az erdélyi fejedelem kegyesen bánt vele és Gyulafehérvár reneszánsz udvarába küldte, ahol nagy megbecsüléssel fogadták a tehetséges költőt.  Mivel a szultán Balassa Bálint kiadatását követelte, Báthory István lengyelországi királlyá választása kapcsán magával vitte ifjú Balassa Bálintot Krakkóba. (Ekkor Bakfark Bálint a lengyel királyi főzenész.) Nem unatkozott Krakkó városában sem.  Egyetemet látogatott, több idegen nyelven beszélt és a latin, német, török, szláv, olasz nyelvek mellett megtanult lengyelül, olvasott románul és horvátul is. Kiváló nyelvtudása nagyban segítette irodalmi munkásságát. Az ekkor 22 esztendős Balassa Bálint igen kedveli Petrarca műveit és kortársa Jakob Regnart művész iránymutatásában bízva annak ízlését követi. Akárhol megfordulhatott, mindenütt kedvelték, de kiváltképp a hölgyek körében. Olyan életet élt, amilyenről sokszínű és eleven alkotásai is hűen tanúskodnak. Küzdött Múzsái szerelméért, végvári harcokban kellett helyt állnia, majd pedig mulatozással próbálta megszabadítania magát a sok keserűségtől, bánattól, hogy aztán újra és újra megbánva bűneit, írásaiban visszatérjen Istenhez és a vallási misztériumhoz. Vélhetőleg Losonczy Anna iránt érzett hatalmas szerelme indította el ezen a fordulatos, hódításokkal teli úton, de már előtte számos szerelem kapott helyet az életében:

„Méznél édesebb szép szók” – Múzsái szerelmei

Az érett lelkű, daliás, fiatal Balassa Bálint 1575-ben a szép özvegy Sommernét ostromolta hódításával. Majd inkább az özvegyet védő Hagymási Kristóf csinos feleségére, Kerecsényi Juditra vetett szemet. Aki persze nem tudott ellenállni a jó kiállású, erős, kiváló táncos, jóképű Balassa Bálintnak.  Kerecsényi Judit miután megözvegyült, várakozásai ellenére nem őt vette el Balassa Bálint feleségül. Emiatt a sértettségéből adódóan a későbbiekben sokat ártott a férfinak.

De a mindent elsöprő, az igazi szerelem adta költői ihlet Losonczi Anna- Ungnád Kristóf egri várkapitány felesége – nevéhez köthető. 1578-ban jelent meg Balassa Bálint Losonczi Anna életében. A 24 éves férfi valószínűleg az akkor magányosan, a később báróvá lett férjét ritkán látó fiatalasszony miatt jelentkezett szolgálatra a várba. A humanista szokásoknak megfelelően a költő nem nevezhette nevén szerelmét, és a Julianna névből leválasztott Júlia, – akkortájt ritka névként – alkalmasnak látszott a mély, személyes érzelmi kapcsolat érzékeltetésére. A költő ostromai a 6-8 évvel idősebb asszony iránt jól nyomon követhető szerelmi költészetében. Ám miután fény derül arra, hogy megcsalta Losonczy Annát távoznia kellett a várból majd belevetette magát a féktelen mulatozással teli éjszakákba, így próbálva elfedni csalódottságát és fájdalmas érzéseit.

Balassa Bálint 1584-ben nőül vette unokatestvérét Dobó Krisztinát. Házassága hatalmas felháborodást okozott. Dobó Krisztina első férjének, a dúsgazdag Várday Mihálynak halála után, bátyjával Dobó Ferenccel komoly vagyoni vitába keveredett. Balassa Bálint ígéretet tett, hogy amennyiben Dobó Krisztina hozzámegy feleségül, ő visszaszerzi neki a sárospataki várat és a hozzá tartozó uradalmat. Így nem sokkal a temetés után a friss özvegy már oltár elé is állt és Balassa Bálint felesége lett. Ám a Sárospataki vár visszafoglalása nem a terv szerint sikerült, így a házaspár Balassa Bálint öccséhez, Ferenchez kényszerült költözni. 1585-ben született meg közös gyermekük János. Mivel Balassa Bálint és Dobó Krisztina elsőfokú unokatestvérek voltak és az akkori egyházi megítélés és Werbőczy Tripartitumának törvényei alapján ez vérfertőzésnek számított, a házasságot érvénytelenítették és gyermeküket törvénytelennek nyilvánították. A házasság és annak szétválasztása miatt keletkező kellemetlenségek a költőt és Dobó Krisztinát gyorsan elidegenítette egymástól. Amikor Dobó Krisztina 30 évesen meghalt, gyermeke nevelését Balassa Bálint húgaira bízta. Bálint pedig halála előtt Mátyás főherceg oltalmába ajánlotta és jezsuita nevelésre szánta fiát.

A sors sokszor rendezi úgy a szálakat, hogy az ember visszatér régi szerelmekhez. Így történt, hogy 1587-ben meghalt Losonczy Anna férje és Balassa Bálint bízva korábbi hódításainak sikerében ezzel a házassággal remélte helyre hozni megromlott kapcsolatait, és életét.  Ám ekkorra a birtokait vaskézzel irányító, határozott, céltudatos özvegy elutasította a költőt. De Balassa Bálint nem adta fel és tovább próbálkozott Anna szívének elnyerése reményében. Ekkor vetette papírra a Júlia ciklus legcsodálatosabb verseit. De a már 40. életévét betöltött Losonczy Anna hajthatatlan maradt és a dúsgazdag, 23 éves, Forgách Zsigmondnak adta a kezét. Érdekesség, hogy később Forgách Zsigmond vagyonából adatták ki 1607-ben Balassa Bálint „Tíz magyarul írott okok” című vallásos prózafordítását.

1589-ben a „szép, piros rózsa tündöklő orcájú” Bécsi Zsuzsanna és a „víg, arany színű hajú, gyöngyfogú” Anna Mária alakja vált hallhatatlanná Balassa Bálint újbóli búfelejtésekor műveiben. Ebben az időben, Bécsben tartózkodott a költő.

„Ez árnyékvilági pályafutását is vitézi módra végezé” – Vitéz halála

1591 őszén tért vissza Magyarországra, miután nagybátyja, Balassa András meghalt. Reménytelen helyzetében, jól fizető pozíció nélkül, bor- és ló kereskedelemből igyekezett eltartani magát.

Az áldatlan állapotból az 1593-ban kirobbanó tizenöt éves háború váratlanul új lehetőséget teremtett a költő számára. Illésházy István nádor felhívására Balassa Bálint csatlakozott a keresztény sereghez, és részt vett Fehérvár ostromában, és a győztes pákozdi csatában is.

1593 telén Balassa Bálint – aki életében vezeték nevének írását (Balassa és Balassi) mindkét változatban használta – visszafoglalta Pálffy Miklós csapataival a török megszállás alatt lévő: Kékkő, Salgó, Somoskő várait, majd az Esztergomot ostromló császári seregben vállalt katonai szolgálatot.

A kalandor, sokat utazott, tapasztalt és hősszerelmes, poéta élete a Duna-parti kisváros, Esztergom falai alá vezetett és sajnos itt is fejeződött be:

„A nógrádi vár visszavétele után a királyi csapatok május 4-én Esztergom alá érkeztek. Isza bég már felkészült az ostromra. Őrségének létszáma elérte a 3000 főt, és mivel a túlparti Párkány palánkja török kézen maradt, Budáról vízi úton több ízben is erősítést kapott. Így módjában állt megerősíteni és védeni a Szent Tamás-hegyet és a külvárosokat, sőt kitörésekre is vállalkozhatott. A szövetséges had a 15 000 magyarral együtt a szemtanúk becslése szerint elérte a 35-50 000 főt. Mátyás főherceg, főparancsnok tábormestere Ferdinánd Hardeg, a tüzérek parancsnoka Leo Gall volt. A magyarok közül Pálffy Miklós, Nádasdy Ferenc és Zrínyi György töltött be fontosabb tisztséget, valamint a történetíró Istvánffy Miklós; és a krónikás szemtanú Illésházy István.

A Víziváros nyugati oldalán május 19-ére lőttek rést. Hardeg sürgette a rohamot, mások még korainak tartották, végül Pálffy és Nádasdy rohamra vitte a magyarokat.

A rohamozók között ott volt Balassa Bálint is.”
„…e harcban a serény éfjú, Balassa Bálintnak, ki Marsnak és Pallasnak egyenlőn szolgált, mindkét ágyéka átlövetett, mely sebben, csontsérelmet nem szenvedett…” 

1594. május 19-én mindkét combját puskagolyó roncsolta szét. A segítségére küldött seborvos amputációt javasolt, ami még segíthetett volna, hogy túlélje a sérülését, de ebbe Balassa Bálint nem egyezett bele, mondván, egy vitéz lábak nélkül nem élhet.

Egy darabig segítséggel, támogatva még fel tudott állni, majd az elfertőződő sebesülés hirtelen ledöntötte a lábáról. Halálos ágyánál, a vérmérgezés tragikus végének szemtanúja Dobokay Sándor jezsuita práter volt, akinek elmondása szerint Balassa Bálint készült a halálra. 11 napos szenvedés után halt meg.

„Vesztette az barbély, Mátyás hercegé, nem akarván szót fogadni az magyar barbélyoknak és holt meg hertelen die 30 eiusdem.” Balassa Zsigmond

 

A ma Szlovákia területén található Kriván havasa alatti Hibbe község római katolikus templomában található a Balassa család sírboltja, ahol öccsével, a nem sokkal őutána elhunyt Balassa Ferenccel együtt,apja és anyja mellett nyugszik Balassa Bálint.

A Balassa család 1526-tól, a vesztes mohácsi csatától, elkötelezett híve volt a török ellni harcoknak. Balassa Bálint nagyapja, Balassa Ferenc a mohácsi csatamezőn halt hősi halált. Apja, Balassa János életének nagy részét a török elleni harcokra áldozta. Akár csak Balassa Bálint és öccse Ferenc is, akik a vitézséget, kardforgatást egészen kicsi gyerekkoruktól kezdve tanulták apjuktól a kékkői várukban. De anyjuk, Sulyok Anna családja is szintén a török elleni harcokban jeleskedett.

Balassa Bálint személyében a reneszánsz egyik legnagyobb alakját, költőjét, a magyar nyelvű irodalom első kiemelkedő alkotóját ismerhettük meg, aki tehetségének és műveltségének köszönhetően az európai kortársak közül kiemelkedőnek bizonyult.

Korai irodalmi munkásságával megalapozta a magyar szerelmi és vallási költészetet. Az ő nevéhez fűződnek az első katonadalok, emellett pedig a hazai drámairodalom megteremtésében is oroszlánrészt vállalt. A költő életműve technikai szempontból is korszakalkotónak bizonyult: a verseit, műveit ciklusokra bontotta; a kora újkori alkotók több mint száz éven át az ő egyéni stílusát igyekeztek műveikben leutánozni, követni; és így a híres Balassi-strófa a magyar verselés egyik alappillére lett.

Ezért ha Esztergomba jönnek, álljanak meg szobránál, keressék meg emléktábláját ott ahol elesett Esztergomért és a Vár Fehér tornyából a panorámát csodálva gondoljanak arra, hogy micsoda férfiak mentek itt ölre, vívtak életre szóló harcot egy eszméért, becsületért, szabadságért és a hazáért!

Bálint nap van: szeressük őket!

Balassa_szobor